Kifejlett lovak esetében szokás külön megadni a létfenntartási táplálóanyag-szükségletét arra az esetre, ha nem végez munkát a ló.
Nálunk a ló energiaszükségletét és a takarmányok táplálóértékét emészthető energiában (DE), illetve megajoule-ban (MJ = 4184 kcal) fejezik ki, a fehérjeigényt emészthető nyersfehérjében, esetleg nyersfehérjében adják meg.
Ezek szerint a kifejlett ló létfenntartó táplálóanyag-szükséglete:
A ló testtömege: | 400 kg | 500 kg | 600 kg |
Emészthető energia DE/MJ | 58,0 | 65,58 | 78,62 |
Nyersfehérje (g) | 540,0 | 630,0 | 230,0 |
Emészthető nyersfehérje (g) | 240,0 | 290,0 | 330,0 |
Szárazanyag (kg) | 6,30 | 7,45 | 8,50 |
Ca (g) | 18 | 23 | 27 |
P (g) | 11 | 14 | 17 |
Összehasonlításul álljon itt a régi, a keményítőérték-szükséglet szerinti létfenntartó igény: 1000 kg élősúlyra 6,6 kg, 1:10-hez keményítőérték-aránnyal. A munka szerinti táplálóanyag-szükséglet (létfenntartó igénnyel együtt):
A ló testtömege: | 400 kg | 500 kg | 600 kg |
Könnyű munkában DE/MJ | 73,0 | 83,0 | 97,0 |
Közepes munkában DE/MJ | 87,0 | 100,0 | 116,0 |
Nehéz munkában DE/MJ | 102,0 | 124,0 | 148,0 |
Tájékoztatásul jó megismerni a verseny- és sportlovak takarmányozásának alapját. Ezeknél a létfenntartó szükséglet felett az 1 órai munkavégzés energiaszükséglete:
A ló testtömege: | 400 kg | 500 kg | 600 kg |
Könnyű munkában DE/MJ | 9 | 11 | 13 |
Gyorsabb ügetés, középgyors vágtamozgásban DE/MJ | 21 | 26 | 31 |
Gyors vágta, ugratás DE/MJ | 40 | 50 | 60 |
Visszatérve a gazdasági lovak takarmányozására, nézzük meg, hogy egy 500 kg-os közepes munkát végző lovat hogyan takarmányozunk, amelynek a napi energiaigénye 100 DE/MJ. Ez a ló a következő napi fejadagban kapja meg az energiaigényét:
5 kg rétiszéna,
2 kg lucernaszéna,
1/2 kg árpadara,
1/2 kg kukoricadara,
1/2 kg melasz,
kb. 1 kg tak.-szalma.
Ha a szóban forgó egyednek egy nehézségi fokozattal nő a munkája, akkor kereken 2 kg abrak pótolja a többlet energiaigényt.
A ló igen jó hatásfokkal (24-29%) végzi munkáját. Munkája hatásfokát befolyásolja:
Amikor a munkát végző ló energiaszükségletét kielégítjük, a fehérjére nézve az a gyakorlati tanács adható, hogy különösen nem kell figyelembe venni, mert szinte lehetetlen olyan takarmányozást folytatni, hogyha kielégítjük az energiaigényt, ne adnánk elegendő - sőt általában a szükségletnél mindig több - fehérjét. A kifejlett lónak ugyanis olyan tág az energia-fehérje aránya (240-260), hogy a szükséges fehérjét minden körülmények között megkapja.
A sovány, lezsarolt ló tehát sohasem fehérjehiány folytán romlik le (mint pl. a tejelő tehén), hanem mindig az energiahiány következtében. Ez a szabály nagyban egyszerűsíti a kifejlett lovak takarmányozását: a megfelelő munkavégzéshez az energiahordozó takarmányokra kell figyelmet fordítani. Nem véletlen tehát az igáslovak takarmányozásában a melasz hangsúlyozott szerepe, vagy a versenylovak, a sportlovak teljesítményfokozásában a cukor, a szőlőcukor etetése. A fehérjében gazdag takarmányok a csikók étrendjében szerepeljenek, azoknak van reá szükségük.
(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)