Kifejlett lovak esetében szokás külön megadni a létfenntartási táplálóanyag-szükségletét arra az esetre, ha nem végez munkát a ló.

Nálunk a ló energiaszükségletét és a takarmányok táplálóértékét emészthető energiában (DE), illetve megajoule-ban (MJ = 4184 kcal) fejezik ki, a fehérjeigényt emészthető nyersfehérjében, esetleg nyersfehérjében adják meg.

Ezek szerint a kifejlett ló létfenntartó táplálóanyag-szükséglete:

 A ló testtömege: 400 kg  500 kg  600 kg 
 Emészthető energia DE/MJ 58,0 65,58 78,62
 Nyersfehérje (g) 540,0 630,0 230,0
 Emészthető nyersfehérje (g) 240,0 290,0 330,0
 Szárazanyag (kg) 6,30 7,45 8,50
 Ca (g) 18 23 27
 P (g) 11 14 17

Összehasonlításul álljon itt a régi, a keményítőérték-szükséglet szerinti létfenntartó igény: 1000 kg élősúlyra 6,6 kg, 1:10-hez keményítőérték-aránnyal. A munka szerinti táplálóanyag-szükséglet (létfenntartó igénnyel együtt):

 A ló testtömege: 400 kg  500 kg  600 kg
 Könnyű munkában DE/MJ  73,0 83,0 97,0
 Közepes munkában DE/MJ 87,0 100,0 116,0
 Nehéz munkában DE/MJ 102,0 124,0 148,0

Tájékoztatásul jó megismerni a verseny- és sportlovak takarmányozásának alapját. Ezeknél a létfenntartó szükséglet felett az 1 órai munkavégzés energiaszükséglete:

 A ló testtömege: 400 kg   500 kg  600 kg 
 Könnyű munkában DE/MJ 9 11 13
 Gyorsabb ügetés, középgyors vágtamozgásban DE/MJ 21 26 31
 Gyors vágta, ugratás DE/MJ 40 50 60

Visszatérve a gazdasági lovak takarmányozására, nézzük meg, hogy egy 500 kg-os közepes munkát végző lovat hogyan takarmányozunk, amelynek a napi energiaigénye 100 DE/MJ. Ez a ló a következő napi fejadagban kapja meg az energiaigényét:

  • 5 kg rétiszéna,

  • 2 kg lucernaszéna,

  • 1/2 kg árpadara,

  • 1/2 kg kukoricadara,

  • 1/2 kg melasz,

  • kb. 1 kg tak.-szalma.

Ha a szóban forgó egyednek egy nehézségi fokozattal nő a munkája, akkor kereken 2 kg abrak pótolja a többlet energiaigényt.

A ló igen jó hatásfokkal (24-29%) végzi munkáját. Munkája hatásfokát befolyásolja:

  • a fiatalkori edző-nevelés, a játékosan végzett munka, amely az erőkifejtés fiziológiai és statikai-mechanikai alapjait veti meg,
  • a kifejlett ló edzése, tréningje,
  • a fáradás, amely csökkenti a munkateljesítményt,
  • a munkavégzés sebessége, mind a túl gyors, mind a túl lassú munka hatásfoka csökkent,
  • a teher súlya,
  • a terep egyenetlensége.

Amikor a munkát végző ló energiaszükségletét kielégítjük, a fehérjére nézve az a gyakorlati tanács adható, hogy különösen nem kell figyelembe venni, mert szinte lehetetlen olyan takarmányozást folytatni, hogyha kielégítjük az energiaigényt, ne adnánk elegendő - sőt általában a szükségletnél mindig több - fehérjét. A kifejlett lónak ugyanis olyan tág az energia-fehérje aránya (240-260), hogy a szükséges fehérjét minden körülmények között megkapja.

A sovány, lezsarolt ló tehát sohasem fehérjehiány folytán romlik le (mint pl. a tejelő tehén), hanem mindig az energiahiány következtében. Ez a szabály nagyban egyszerűsíti a kifejlett lovak takarmányozását: a megfelelő munkavégzéshez az energiahordozó takarmányokra kell figyelmet fordítani. Nem véletlen tehát az igáslovak takarmányozásában a melasz hangsúlyozott szerepe, vagy a versenylovak, a sportlovak teljesítményfokozásában a cukor, a szőlőcukor etetése. A fehérjében gazdag takarmányok a csikók étrendjében szerepeljenek, azoknak van reá szükségük.

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)