A ló egy különös állat. Nem csak azért, mert neki köszönhetjük, hogy eljutottunk ide a Kárpát-medence oltalmába, 
hanem azért, mert szervi felépítésének sajátos tulajdonságai miatt kialakuló betegségei sokszor a több évtizedes tapasztalatokkal rendelkező állatorvosokat is próbára teszik. Ami nekünk kellemes hőmérsékletet jelenti, az a lóra  veszélyes baktériumok melegágya, különösen akkor, ha magas  páratartalommal társul.

Ezeket belélegezve kölünböző, az  asztmához  hasonló tüdőbetegségek alakulhatnak ki. Innen már csak egy lépés a kehesség kifejlődése, ami jelenleg nem gyógyítható, és a lovat kisebb feladatra is használhatatlanná teszi.

Bizonyított tény, hogy mínusz 10-20 fokot is képes károsodás nélkül elviselni, ha szabadon, ménesben és szélvédett helyen tartózkodhat. Az egyik legfontosabb tényező, hogy az istálló levegője mindig legyen száraz. Legyen lehetőség szellőztetésre, de ne legyen huzatos a helyiség. Fontos, hogy a ló boxban álljon, és ne legyen lekötve. Egy átlagos istállóban, még ha angol boxos is, mínusz 15 fokos hidegnél a belső hőmérséklet éjszaka 0ºC körül van. Több éó esetében ez 6-7 ºC is felmehet. Jó tanács, hogy télen az ilyen éjszakai lehűlések esetén délután 2-3 óra körül már kerüljenek be a lovak az istállóba, így estére szó szerint felfűtik magukat. A munkát a lóval lehetőleg délelőtt időzítsük. Ha ez nem megoldható, akkor mindenféle képpen úgy érkezzen de az istállóba, hogy már le legyen hűlve a normális testhőmérséklet környékére. (Ez sokszor 15-20 perc sétát jelenthet). A ló, amíg megy, nem fázik de arra is oda kell figyelni, hogy ne hirtelen hűljön le a teste. Nyugodtan rá lehet tenni két takarót. Az alsó legyen frottír, a felsó vastag posztó, de semmiféleképpen műszálas. Kb. 15 perc múlva az alsó takarót ki kell venni vagy cserélni, attól függöen, hogy még mennyire vizes az állat. A felső takarót csak akkor kell eltávolítani hamár megszáradt.

 

 

Az alom

Általában azt tartják helyesnek, ha a ló döngölt földön áll. Ennek előnye hogy puha, állítóéag  ezáltal kevésbé az izületet. Viszont egy megfelelően tartott ló - eltekintve a téli időszaktól - általában csak az éjszakát tölti az istállóban  és ez idő alatt főleg eszik, alszik és nem ugrál. A földpadló tisztán tartása azért nehéz, mert ha nem olyan a talaj szerkezete, hogy a vizelet el tudjon szivárogni, akkor az istállóban állandóan ammónia lesz a levegőben. Ez ingerló hatással van a hörgőkre és nagy mennyiségben tüdőödémát okozhat, az emberben is!!! A legelterjedtebb  aljzat a beton, ez könnyen tisztítható, fertőtleníthető és megfelelő almozással  puhábbá tehető. Nem javasolt a mindenféle gumiszőnyeg alkalmazása, mert ha nincs  leragasztva, vagy elszakad,  akkor nem fertőtleníthető teljesen és ennek, pl. a féreghajtásnál komoly jelentősége lesz. Általános alom a szalma. Az, hogy ez zab-, búza- vagy rozzsal ma legyen, ez inkább attól függ, hogy mit lehet kapni, a gombatermesztők mit fogadnak el, vagy  ki mit talált éppen károsnak a ló számára, mint attól, hogy mi lenne a legjobb. Nincs különösebb ok arra, hogy bármelyiket előnyösebbnek tartsuk a másiknál. Az, hogy a ló feleszi-e maga  alól egyetlen éjszaka alatt, vagy sem, más jellegű, takarmányozási problémára utal: ha feleszi, annak legvalószínűbb oka, hogy nem elegendő a szálas takarmány.

A takarmányozás

A lovak csipegetve és szinte folyton esznek. Ennek oka, hogy gyomorkapacitásuk kicsi. Az évek során a ló hozzászokik az összetett takarmányhoz, de annyi féle takarmány van a piacon, hogy a takarmányozás sok tulajdonos számára gondot okoz. A ló inyenc. Nagyon sokfélét eszik. Szinte  mindent, ami belefér a zöldség, gyümölcs és takarmány kategóriába. Elsődleges tápláléka általában a szálastakarmány. Napjainkban reformkonyhája azonban benyomult a lovak világa is. Mindenféle szagú, színű, izű lómüzlivel vannak elárasztva a boltok. Lehet etetni ellentétben, de nem szükséges, mindenféle abraktakarmánnyal, ami amúgy beletartozik a ló természetes étrendjébe. Fő szempont, hogy mit kapunk. Zab, kukorica, árpa, tritikálé, rozs vagy búza, ezek általánosságban kapható takarmányok Magyarországon.

Jellemzően mégis a zab a legelterjedtebb és ezt is tartják a legjobb szemes takarmánynak a ló számára. Sajnos a zab nem áll mindig  a kellő mennyiségben rendelkezésére.

Az árpa nagyjából 20%-al nagyobb tápértékű, mint a zab, viszont kemény héja miatt szinte csak roppantva etetni, különben nem emészthető.

Sokan vitatkoznak a kukoricáról. Legfőbb érv mellette, hogy kövér és puha lesz tőle a ló.

A rozs is a lótakarmányok közé tartozik, ezzel viszont vigyázni kell, mert a túletetése kólikát okozhat. 10%-nál ne legyen több aránya, mert kesernyés íze miatt a ló nem annyira szereti.

Fontos, hogy a dara aránya a teljes takarmánymennyiséghez viszonyítva ne legyen több kb. 60%-nál. A ló mindenből ehet, de megfelelő mértékkel! Nyilván más egy igáslónak, mint egy telivérnek. De az alapok ugyanazok, csak  a mennyiségek és arányok változnak a fajta és igénybevétel serint. Ugyan ez vonatkozik a szálastakarmányokra is. Ha lehet, akkor réti- és lucernaszénát is kapjon a ló. Tavasszal, mikor megjelenik a zöldtakarmány, akkor mindenféleképpen állítsuk át fokozatosan a zöldre. Egy 500 kg-os (hobby)ló átlagos takarmányszükséglete 3-4 kg szemes- és 5-6 kg szálastakarmány naponta.